Amig Sne megjon

Amig Sne megjon, es beszamol a tapasztalatairol (arrol, hogy meg nem indult be annyira, egyelore meg kikepzes van olasz modra, ezerrel tunkoljak arcukba, hogy igen, jo csapat vagytok, es mi fozzuk a legjobb kavet milanotol innen), addig irok egy kis mai jot.

Szoval annyit gondolkozom, hogy ideje lenne mar nekiulni es elkezdeni rendesen irni, ma volt majdnem egy pillanat, amit ellenallhatatlannak (de szep igy leirva, ekezet nelkul) ereztem. Mindig azt figurazom, hogy mi lenne jo kezdes egy regenynek? Vannak kedvencek, vannak, akik talan nem is torodnek vele, de biztos vagyok benne, hogy egy jo kezdes - fel siker (ha valakinek van kedvenc konyvkezdo mondata, batran irja meg). Lehetne akar egy kis tortenet, akar ez, a mai is.

Talalkoztam ma az en 'Halal Nagyimmal', tudjak, mint a Donnie Darko filmben. Persze ennek a neninek talan nem is volt koze az idoutazashoz, vagy volt, de azt rendkivul ugyesen leplezte, viszont megerositette regi elmeletemet az oregedesrol.
Mar tegnap is volt vele kis kontaktusom, amint az utolso napokat toltottem a vilagvegen, es ugy hataroztam, hogy napkozben inkabb nem utazom vissza a varosba ebben a szokatlan nagy melegben, ehelyett kineztem egy kellemes dombot par hatalmas fa arnyekaval fuszerezve, hogy majd ott elutom az idot.
A idos holgy mar messzirol jelenseg volt, hatalmas filcpapucs valamint a fekete macinadragon atuto oriaspelus, hosszu osz hajrengeteg es hozza tetova mozdulatok kulonos sora. Tegnap nem alltam meg, bar motyogott nekem mosolyogva, en kedvesen vissza, ennek lathatoan orult.
Ma delelott szinte ugyanott botlottam bele, gondoltam, talan az unokak zavartak ki ebben a szep napsutesben. Viszont mar messzirol kiszurt, es ahogy melleertem a kovetkezoket mondta, 'Elnezest, hogy az utadba alltam, csupan az emlekeimmel setalgatok itt kint. Minden ugy elszalad gyorsan, nem gondolod?' Mivel nem ertettem tisztan minden szavat, mosolyogva egy tetova 'Talant' preseltem ki magambol.
'Az ember csak lefekszik es maris felkel, maskor epphogy felkel, maris lefekszik.'
'Orok igazsag' gondoltam magamban, es egy ujabb nagy mosollyal az arcomon tovabbhaladtam. Holnap mar nem jovok, igy talan sosem lesz alkalmam megtudni, igazan mit akart. Visszamehettem volna, hiszen a dombocskarol, ahol ultem, ra lehetett latni a kis utszakaszra, ahol csoszogott fel s ala, de mar nyomaveszett.
Mindig azt gondoltam az oregedesrol, az ido mulasarol, hogy az eletevek szamanak novekedesevel egyenes aranyban no. Mig gyerekkent vegelathatatlan nyari szunidoket elveztunk, vagy a kovetkezo szuletesnap orokkevalosagnak tunt, addig ma, harminceves fejjel csupan a valtozas lassitja le az idot, majd a megszokas tovabb porgeti. Az oregek, akik kint ulnek kis padukon a hazuk elott, latszolag mozdulatlanul es unatkozva, a nap utjat kovetik tekintetukkel az egbolton, akar egy elsuhano auto latkepet.
Uton visszafele ujra feltunt a jelenes, kicsit messzebb, feljebb az uton. Ujra felem fordult, a tavolbol mar mutogatott egy haz fele. ' Latod azt a fenyt ott a haz sarkan?' kerdezte, ahogy beertem. ' Azt hiszik, hogy az tavol tartja a gonoszt, de mi tudjuk, hogy nem, ugye?'
Talan a szokatlan meleg teszi...

Hm, most megyek, vasarolok es fozok valamit a dolgozo nonek.